Hazafelé jövet az autóban azon gondolkodtam, hogy mi a rosszabb. Odafelé menni, örülni annak, hogy újra találkozunk és várni arra, hogy mára milyen rossz hír fog következni, vagy hazafelé megemészteni amit hallottunk.
A jó hír, hogy megint hízott. Már 8×15 grammot eszik egy nap. Anyagcsere rendben, lélegeztetés mellett állapota stabil.
A rossz hír, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy kevésbé jó (fontos a pozitív hozzáállás), az az hogy a lélegeztető gépet nagyon igényli. Ahogy telnek a napok, egyre nehezebb lesz leszoktatni róla. A BPD nevű tüdőbetegség kialakulóban van, ez már biztos. A tüdeje veszít rugalmasságából és hosszú távon nehezebb lesz lélegeztetni. Most az a cél, hogy amennyire csak engedi fel kell hízlalni. A doktornő, akivel ma beszéltünk, azt mondta, hogy kb. 1300-1400 gramm súly körül lehet megpróbálni levenni a gépről. Addig még van egy kis idő. Erősnek kell lennie, mert nagyon nagy megterhelés lesz számára, ha lekapcsolják a csodamasinát. Azt még nem tudni biztosan, hogy később milyen kellemetlen hatásai lesznek a hosszú lélegeztetésnek. A tüdő szerencsére képes regenerálódni, de azt mondta nekünk a doktornő, hogy egy ilyen koraszülött kb. 6 éves koráig koraszülött is marad. Nagyon kell vigyázni, mert könnyen visszaeshet akkor is, ha már több napja/hete/hónapja nem volt gépi lélegeztetésre szüksége.
Az antibiotikumokat fokozatosan veszik vissza. Jelenleg fertőzésnek vagy gyulladásnak nem látják nyomát. A legfontosabb most a növekedés.
Szerettem volna ma is képeket készíteni, de nem volt rá alkalom. Ja, meg a sapesz is visszakerült a buksira. Két napig nem volt raja, le is akartam fényképezni, de lemaradtam róla.
