Tegnap voltunk szemészeten. Jó sok mindent megnéztek, de enyhe rövidlátáson kívül nincs más probléma. Ezt sem kell kezelni. Lehet, hogy előbb-utóbb szemüveg fog kelleni, de még akár ezt ki is nőheti, ahogy egyre nagyobb lesz a szeme.
Ha minden jól megy, akkor jövőre megyünk utoljára szemészetre.
Anna volt szemészeten. Szerencsére rendkívül gyorsan végeztünk. Anna csinált mindent amit kellett. Nem hisztizett, nyugodtan végigülte a vizsgálatot. A szeme úgy néz ki rendben van. A szemfenék is szépen kifejlődött. Valami apró fénytörési eltérés van az egyik szemében, de azt mondták, hogy ez a szeme méretének kis fokú eltéréséből van. Most ha jól emlékszem kisebb a szeme egy picit, mint kellene.
Egyébként Anna is itthon van, megfázással küszködtünk, de remélhetőleg már jövő héten minden rendben lesz és megy bölcsibe újra.
Egy rakás meghiúsult pszichológiai vizsgálat után végre sikerült eljutnunk a Péterfy kórházba. Sajnos, ahogy már korábban említettem nem túl rugalmas a szervezés. Kb. ultimátum szerű. Ekkor jelenj meg és kész. A lapon nincs egy telefonszám sem, hogy esetleg átszervezzük, közöljük, hogy nem tudunk menni, stb… Na mindegy, ez van. Ez volt a harmadik, vagy a negyedik értesítő, de ez most megfelelt. Nem panaszkodni szeretnék, de volt elég gondunk…
Annát itt is megvizsgálta egy pszichológus. A vizsgálatban kellemesen csalódtunk. A kórház ugyanaz a lerobbant valami ami korábban is volt, de a pszichológus sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkezik, mint a SOTE-s kollégája. Anna mindent megcsinált, amit kellett és még szorgalmi feladatokat is végzett, teljesen önzetlenül. Nagyjából ugyanazok voltak a feladatok, mint a múltkor, de itt az orvos nagyobb rutinnal rendelkezett. Anna mindent megtett, amit kértek tőle. A végén még kockából tornyot is épített, pedig ezt senki nem kérte tőle, csak ha már ott volt, akkor miért ne játsszon egy kicsit.
A mai nap is kicsit eseménydús volt. Bencének is jutott mára…
Anna nézd, így kell inni
Sajnos úgy adódott, hogy Bence kb. másfél hónap alatt kétszer küzdött tüdőgyulladással, így mindenki azt javasolta, hogy kapják meg a védőoltást. Nem vagyok én sem egy túl nagy oltáspárti, de ezen már ne múljon. Annának (amikor megszületett) azt mondták, hogy ami ellen létezik védőoltás, azt neki meg kell kapnia.
Így is történt. Az egész család kapott védőoltást az új influenza ellen. Reméljük hatásos lesz.
Anna egyébként köszöni jól van. Mászik, feláll, kiabál és küzd Bencével, vagy éppen Bence ellen. Már egyedül feláll, felmászik négykézláb a lépcsőkön. A SOTE-s pszichológus azt mondta, hogy kb. 10 hónaposnak felel meg. Korrigáltan elméletileg most volt egy éves, így a két hónap „lemaradás” nem is olyan sok. Az, hogy ez hogyan jött ki az is érdekes. A vizsgálaton voltak érdekes kérdések. Nem szeretném leszólni, mert biztos nagyon fontos és a szakemberek is tapasztaltak, de egyszerű halandó számára kicsit fura. Egy doktornő kb. 10 perc alatt megállapítja egy kérdőív és pár játék segítségével, hogy éppen hol tart Anna a fejlődésben. Természetesen érteni kell hozzá, nem vitatom, de a kételyek akkor kezdtek felmerülni, amikor a kérdéseken mentünk végig… Első kérdés: áll-e. Mondtuk, hogy egyszer már nagyjából sikerült (már megy), de még nem. Következő kérdés: amikor áll, akkor toporog-e. Na jó egyefene… szépen válaszoltunk, hogy még nem is áll… Az i-re a pont a harmadik kérdés: és amikor áll, akkor próbál-e lépegetni? Na, sebaj. Így volt a lapon.
Voltunk szemészeti vizsgálaton is. Úgy tűnik ott is minden rendben. Doktornéni megnézte a Péterfy kórházban és mindent rendben talált. Egy év múlva újra megyünk. (persze csak akkor, ha a csodálatos magyar egészségügy engedi. Itt is lesznek változások)
Ahogyan már korábban írtam, a Péterfy kórházba is kellene menni pszichiátriai vizsgálatra, de ott még mindig elég érdekes elképzeléseik vannak az időpont egyeztetésről. Sajnos lehet, hogy most sem fog összejönni a dolog. A héten jött egy papír, hogy hétfőn legyünk ott x időre. Hát érdekes. Tudom, hogy egészség mindenek előtt, de kicsit lehetnének rugalmasabbak. A múltkor próbáltam telefonálni. Kétszer a portás mondta, hogy „ááááá még nincsenek bennt”, amikor kapcsolt, akkor meg nem vette fel senki. Na sebaj. Majd meglátjuk.
Röviden itt tartunk…
Itt az ősz. Anna elmúlt egy éves, ismét mehettünk vizsgálatokra, voltunk betegek is. Kezdem szépen sorban…
Nem is olyan régen egy szép nagy lázas, náthás, torokfájós hullám szaladt végig a családon. Kivétel nélkül mindenki elkapta a hivatalosan „influenza jellegű” betegséget. Találgatni senki nem szeretett volna, hogy mi volt velünk, a kezelés úgyis ugyan az lett volna. Kaptunk egy lórúgásnyi antibiotikumot és vártunk. Bence és én viseltük rosszabbul a dolgot, Anna és anya viszonylag könnyen átvészelte. Bencénesk és nekem kb. két hétbe telt, mire sikerült visszarázódni a normális hétköznapokba. Az egész nagyon gyorsan jött. Egy szerdán elvittem Bencét orvoshoz, nézze meg mert picit köhög, kicsit náthás. Akkor még nem kapott antibiotikumot, mivel sem láza sem egyéb betegség tünete nem látszott. Másnapra sokkal rosszabb lett az állapota. Újra doktornéni. Magas láz, tüdőgyulladás, bágyadtság, egész nap nyűgös és fáradt volt. Kapott egy rakás gyógyszert.
Én aznap reggelre lettem elég rosszul. Nekem szerencsére a lázon és egyéb kellemetlenségeken kívül nem sok bajom volt, de a torokfájás egy jó ideig elkísért. Anna és anya viselte a legjobban. Ők is átestek rajta, de szerencsére nem volt túl hosszú lefolyású. (lekopogom)
Időközben Anna és anya rákerült egy koraszülöttes tájékoztató anyagra. Itt a részlet:
Synagis tájékoztató
A kép még nyáron készült. Azóta Anna már sokat nőtt. Már négykézláb mászik, ül. Volt gyógytornásznál, de szerencsére nem szükséges rendszeresen járni. Mindent tud amit kell, csak a lábai picit gyengék. Tornáztatni kell.
A múlt héten voltunk a Péterfy kórházban vérvételen és vizsgálaton. Egy kicsit még vérszegény, de már nem kell szedni vasat. Nyáron a doktor néni javaslatára abbahgyatuk, megnézzük egyedül mire képes. Szerencsére csak nagyon kicsit van elmaradva normális szinttől. Majd menni kell a Péterfy kórházba másfajta vizsgálatra. A helyes megfogalmazás inkább az, hogy menni kellett volna, de mint sok minden más az időpont egyeztetése is máshogy zajlik a Péterfyben és máshogy a SOTE-n. A Péterfy kórház egy levelet küld, hogy egy időpontra legyünk ott. Semmi egyeztetés vagy valami. Biztosan igazuk van és jól működik a rendszer, de elég nehéz összeegyeztetni a mindennapokkal. A SOTE-n mindig lehet több nap közül válogatni és általában a vizsgálatok végén beszéljük meg (akár több hónapra előre) a következő időpontot. Ezt sokkal ügyesebben össze lehet hozni a munkával.
Voltunk a SOTE-n is, ha már így szóba került. Szerencsére ott sem volt semmi gond. Anna viszonylag jól érzi magát a vizsgálatokon. Magyaráz, kiabál, játszik. Most is mindent jól csinált. Egy hónap múlva megyünk valami FQ mérésre, ahol egy hozzáértő doktornéni jól megmondja, hogy Annának milyen számai vannak a fejlődését illetően. Általában minden dolgot elhiszek, amit egy adott témában nálam okosabbak állítanak, de ezzel kapcsolatban kicsit szkeptikus vagyok. Biztos vannak típus feladatok, meg egy gyakorlott fejlődés analizáló doktor mindenből tud következtetéseket levonni, de egy idegen helyre vitt egy éves baba tuti, hogy nem úgy fog viselkedni és nem ugyanazokat a dolgokat fogja csinálni, mint otthon, arra mérget mernék venni. Na mindegy… ezek után Anna majd megtudja, hogy számszakilag mennyire van lemaradva, esetleg mennyire van időben.
A héten még vár ránk egy szemészeti vizsgálat. Igen… eltelt az egy év. Lassan egy éve lesz, hogy Anna hazajött. Hihetetlennek tűnik. A vizsgálattól picit tartok, mert ez az egy olyan, hogy nem tudni mit találnak. Azt, hogy megy mászik, nem sápadt azt látjuk mi is itthon. A szeme viszont nehezebb eset. Remélem nem lesz gond. Igazándiból panasz sincsen, majd meglátjuk. Ha lesz eredmény, megírom.
Anna ma kb. 15 perc alatt letudta a Péterfy kórházban a kötelező vizsgálatot. Vettek tőle vért és elküldték a laborba. Szerencsére semmi rosszat nem talált a doktornéni.
Anna közelít az 5 kg-hoz. Tegnap 4.8 kg. Már jó, hogy nem grammokban kell írni. A hasmenésen ügyesen túljutottunk.
Más érdekes tényleg nem történt.
Amióta itthon vagyunk mindannyian egyre kevesebb időm jut ide irogatni. Anna ma 2850g. Voltunk szemészeten, a Péterfy kórházban. A jó hír az, hogy nagyon szépen javul a szeme, a kevésbé jó pedig, hogy még vissza kell menni szemvizsgálat(ok)ra.
Anna náthája javulóban van. Van olyan nap, hogy nem is jön semmi az orrából.
Csütörtökön megyünk a SOTE-ra, majd arról is leírom, hogy mi történt.
Anna, miután megjöttünk...
Anna ma kapott vért. Eddig úgy néz ki, hogy jól viselte. Délután voltunk, Tündi megetette (ja… meg utólag aláírta a beleegyező nyilatkozatot. Fura ez egy olyan kórháznál, aki ha kérnénk valamit elbújik a jogszabályok mögé, de amúgy be sem tartja… na mindegy. Már gyűjtöm a gondolatokat, később majd jól leírom erről a véleményem)
Más nem történt. Védőnéni beállított ma minden előzetes egyeztetés nélkül, hogy megnézi Annát, aztán hamar ment is mivel nincs itthon. Ő erről nem tudott, de mindenkinek megspórolt volna egy utat, ha előtte telefonál, de ez is más dolog.
Fura, hogy nincs itthon. Bence sem találja, üres a kiságy. Most, hogy már itthon volt egy hetet nagyon rossz.
Addig itt egy kép, ez is a hétvégén készült. Holnap remélem lesz már újabb itthoni.
Anna anyával
Remélhetőleg csak egy kicsit… A laboreredményei alapján vérszegény. Ezt már akkor tudtuk, amikor hazajöttünk. Azon el lehet gondolkodni, hogy miért nem kapott vért, mielőtt hazajött, vagy miért kellett ma is vért venni tőle, annak ellenére, hogy hétfőn is vettek, de ezt halandó emberek úgy sem érthetik…
A lényeg az, hogy holnap kap vért és ha minden jól megy, akkor jöhet is haza este. Elkiabálni nem szabad! Ha hazajött szólok.
Addig itt egy itthoni kép, a hétvégén készült.
Anna itthon
Ma volt elméletileg vérvétel, hétfőn pedig szemvizsgálat lesz. Mostanában nem igazán van időm írni, mert lassacskán elveszek a magyar egészségügyi ellátás kusza erdejében.
Szánalmas ez az ország… ami az egészségügyi rendszert illeti ez biztos. Mindenki mond mindent, de írásba senki nem mer adni semmit… (ez nem a Péterfyre vagy a SOTE-re vonatkozik, hanem általában az egészre… tisztelet annak a pár kivételnek…)
Fénykép nincs, mert még nem vagyok túl jól… már több, mint egy hete nem láttam én sem…
Anna ma 1830g. Szerencsére növöget rendesen.
Ez a hét is jól indult, illetve el sem akart indulni. Reggel nem indult az autó, fél óra késéssel, de sikerült eljuttatni a tejet Annának.
Délelőtt én voltam orvosnál, mert már egy jó ideje valami betegség kerülgetett, így Annánál sem voltam már egy ideje. Ezért is volt az, hogy nem írtam és nem volt újabb kép sem. Délután pedig Bencét vittük. Mindannyian betegek lettünk.
Ez van… Egy darabig, most nem lesz új kép… Tejet, amíg lehet, viszünk. Hőkezelik és az anyatejnek elméletileg nem okozhat gondot, ha az anya náthás… Reméljük Anna ügyesen átvészeli.
Anna ma is sikeresen szopizott. Kiságyban lakik, dolgozgat. Más nem történt.
Itt vannak a képek, ahogy ígértem.
Anna a kiságyban
Anna anyával
Na… Anna ma így nézett ki…
Anna ma nem hízott. Tegnap megint kapott tápszert, pedig volt rendesen tej. Most azt mondták, hogy kevés volt. Szép… Múltkor pont azt mondták, hogy ne hozzunk sokat. Csak azt nem értem, hogy miért nem szól senki, ha kevés. (meg azt sem, hogy ha minden nap ugyanannyit viszek és Anna adagja nem nő, akkor miért elég majdnem mindig, néha meg miért kell tápszerezni) Na mindegy. Szóltam ma is. Ezután többet viszünk.
Tündi bent van, Anna pedig remélhetőleg eszik.
Nagyon sok múlik azon, hogy éppen ki van a kórházban. Vannak nagyon kedves nővérek, akik Anna gondját viselik. Ez nagyon jó, de a tej kezelése össze sem hasonlítható a SOTE-val.
Készítettem pár képet a kiságyas Annáról, ha hazaértünk feltöltöm.
Most pedig megint várok.
Kinnt vagyunk az inkubátorból. Anna cumisüvegből eszik, de délután sikerült 40 grammot szopiznia. Semmi gond nem volt. Azt mondták, hogy mindenkinek így kellene ennie…
Anna ma váratlanul kikerült az inkubátorból. Ez már jó hír. Jó ideje nem kellett neki oxigén, állapota stabil volt, így nincs szüksége inkubátorra. Egy szobával került arrébb. Kapott egy csodás kiságyat és Tündi megpróbálta megetetni. Én meg a változatosság kedvéért várok, mint mindig. Egyik nővérrel átrendeztük Anna régi szobáját. Volt ma szemészeti vizsgálat is. Nagy változás nincs, de az már jó jel, hogy nem lett rosszabb. Eddig ennyi történt. Majd megírom tudott-e enni.
Anna cumisüvegből eszik. Nem csak próbálkozik, hanem rendesen tud belőle enni. Reggel vittem tejet és beszaladhattam megnézni. Éppen nagyon dolgozott. Óriási hanggal tolta tele éppen a pelust, annak örömére, hogy meglátott.
Rendesen eszik, hízik. Lassan kiságyas lesz. Hamarosan, ha így folytatja, kikerül az inkubátorból. Kap majd óriási ruhákat, meg takarót, meg minden ilyesmit.
Holnap szemészeti vizsgálat lesz, megint lehet aggódni…
Ez már nagy szó… Kis lépés az embernek, cumisüveg Annának… Félretéve a tréfát… Anna eszik rendesen. Ma éjjel már csak cumisüvegből evett és nem okozott neki gondot. Tegnap már ki lehetett venni az inkubátorból és lehetett egy picit dajkálni. Hát, ami azt illeti nem egy nagy lány… Szinte nincs is az ember kezében. 41 cm és 1620 gramm. Bence 10-12 kg. Furcsa.
Anna már megint alszik
Mostanában mindig bebújik a sarokba, sőt amikor nem akarja, hogy piszkáljuk, akkor még el is fordul.
Anna dolgozik. Híztunk. Más nem változott. 8 x 30 a napi adag. Szerencsére rendeződtek a tejes dolgok. Minden rendben van. Várunk, hogy kikerüljünk a dobozból. Lett egy pici sebe Annának, mert már nagyon sokat volt rákötve egy figyelő masina. Gondolkodom, hogy mi más történhetett, de nem jut semmi eszembe. Várunk. Anna lassan talán megpróbálhat szopizni.
Anna éppen mosolygott, amikor a képet készítettem. Nagy változás most sem volt. Pihenget, hízik. A lényeg az, hogy már egy jó ideje nem kap oxigént a dobozba. Szemmel láthatóan így is jól érzi magát. A gép csak néha-néha kiabál. Hason fekszik, így még nehezebb a levegővétel, de jól bírja a nagy lány.
Anna mosolyog